A Hermannshöhle (Hermann barlangja)

A Kirchbergi-medence peremén helyezkedik el az erdős Eulenberg (Bagoly-hegy), amelynek mélyén található a természet által létrehozott karsztbarlang, a Hermannshöhle. A parkolótól a barlanghoz vezető úton egy tanösvény állomásai (táblái) tájékoztatják a látogatókat a cseppkőbarlang alapvető információiról.
Az érdeklődő turisták és barlangkedvelők, valamint iskolák számára szerződtetett és képzett barlangi túravezetők állnak rendelkezésre, akik a vendégek számára a barlangot bemutatják.
A barlangon átvezető kereken 350 m hosszú túraút kényelmes, jól kiépített lépcsőkön és ösvényeken vezet villanyvilágítás mellett a bejárati Windloch-tól (Szél-lyuk) a 43 méterrel magasabban fekvő Taubenloch-ig (Galamb-lyuk), ahol elhagyják a barlangot.
A Hermannshöhle Alsó-Ausztria legnagyobb cseppkőbarlangja. Eddig 4430 m hosszú járatát mérték fel, melyek labirintusszerűen 73 m magasságig több emeletet képeznek. A barlang a cseppkövek, csarnokok és hasadékok rejtett világa, egy értékes és érzékeny élettér, mely sok denevérfaj otthona.

Geológia és barlangkeletkezés

A Kirchberg am Wechsel-től északkeletre fekvő Eulenberg, korábban Eigenberg is (740 m), 
melyben a barlang kialakult, triász időszaki (~240 millió éve) márványszerű mészkőből épült fel.
Kiterjedése 1 x 2 km, és gneisz és pala kőzetekre települt. A legtöbb barlangjárat függőleges
töréseket (kőzetrepedéseket) követ, ennek megfelelően keskenyek és magasak. A szénsavas víz mészkövet oldó hatására jöttek létre. Az északra fekvő hegyhátakról érkező patakok beszivárogtak a hasadozott mészkőbe. Akkor a barlang még a talajvízszint alatt volt, azaz teljesen ki volt töltve vízzel.
Ma csak beszivárgó vizek jutnak a barlangba. A barlang fölötti felszíni vegetáció sok mészkövet old fel, mely a barlangban ismét lerakódik és gazdag cseppkőképződményekként jelenik meg. Tanösvény 3. állomás.

Cseppkőképződés

A cseppkövek kalcit kristályokból állnak, melyek különböző formákban jelennek meg: sztalaktitek (függőcseppkő), sztalagmitek (állócseppkő) és cseppkőoszlopok, de vékony cseppkőzászlók vagy falbekérgezések. Egy további lerakódás a hegyi tej, ami mikroszkópikus kalcittűkből tevődik össze. Néhány helyen fel lehet ismerni, hogy még ma is képződnek mészkiválások.
Tanösvény 2. állomás.

Barlangklíma

A barlangok hőmérsékletét a befoglaló kőzete határozza meg. Ez megfelel az éves középhőmérsékletnek, ami a Hermannshöhle esetében +7o C. A hegy belsejében a hőmérséklet egész évben majdnem állandó. A külső és a barlangi hőmérséklet közötti különbség légmozgást, barlangi huzatot hoz létre: a nyári, viszonylag hideg levegő, mivel nehezebb, az alsó bejárathoz áramlik, míg télen a viszonylag meleg barlangi levegő mint egy kéményben a magasabban fekvő Taubenloch-on át távozik. Az alsó bejáratnál beszívott hideg levegő gyakorta képez jégképződményeket. A relatív légnedvesség a barlang belsejében állandóan közel 100%.

A Hermannshöhle állatvilága

Vannak állatok, melyek a barlangok speciális körülményeihez (sötétség, kevés tápanyag, alacsony hőmérséklet) alkalmazkodtak. Ezek a hazai barlangokban csak néhány milliméter nagyok és a látogatók számára alig láthatók.
Ezek közé tartoznak a Hermannshöhle-ben az álskorpiók vagy ugróvillások, de különböző vízben élő kis élőlények. Kivételt képez a néhány centiméter nagyságú barlangi szöcske, ami képes barlangon kívül is élni.
Gyakrabban figyelhetők meg a bejáratokhoz közel kaszáspókok, egyéb pókok, szúnyogok és alkalmilag lepkék (araszoló lepke, bagolylepke, nappali pávaszem), melyek nem alkalmazkodtak a barlangi körülményekhez.
Tanösvény 4. állomás

Denevérek

A Hermannshöhle legismertebb állatai a denevérek, melyek itt elsősorban téli pihenőjüket tartják, mert rovarevők lévén, ebben az évszakban nem találnak táplálékot, és a barlangban viszonylag meleg van. Ultrahang-tájékozódásuknak köszönhetően a sötétségben is jól eligazodnak és minden barlangrészben megtalálhatók. Eddig 15 fajt figyeltek meg, a leggyakoribb a kis patkósorrú denevér. Rovarölő szerek és az ember által veszélyeztetettek, ezért szigorú védelem alatt állnak. Védelmi intézkedéseknek köszönhetően ma már ismét mintegy 800 állat telel át a barlangban. Ezek az emlős állatok utódaikat június/júliusban hozzák padlásokon világra, ahol a nőstények ún. szülőkolóniában gyűlnek össze. Ebben az időben denevérek a barlangban csak szórványosan találhatók.

Felfedezés és történet

A barlangot a helybeliek hosszú ideig aggodalmasan kerülték. 1790 körül egy pásztorfiú vadgalambok utáni vadászata közben a „borzalmas szakadékba” zuhant, melyet aztán Galamb-lyuknak neveztek el. 1838-ban jelent meg az első beszámoló a barlangról. Hermann Steiger kutatta és tárta fel a barlangot 1843-tól kezdve, és 1844-ben ill. 1868-ban látogathatóvá tette. A barlang a nevét is róla kapta. 1940-ben fedezték fel a cseppkőgazdag Kyrle-labirintust, ahol 1948-ban a „Titokzatos mélység” c. barlangi filmet forgatták.

1968-ban bécsi barlangkutatók egy csoportja szerezte meg a barlang üzemeltetési jogát, és azóta Hermannshöhle Kutató- és Fenntartó Egyesület keretében gondozza és mutatja be.

Vezetés a barlangon keresztül

A barlang az alsó bejárattól, a Windloch-tól (Szél-lyuk) a 43 méterrel magasabban nyíló Taubenloch-ig (Galamb-lyuk) vezet. A tágas Előcsarnok után homok- és kavicslerakódások mellett a Barbara-tárón át érjük el a 15 m magas Dietrich-csarnokot. Felső részében egy kerülő szakaszon és egy balkonon át a barlang magasabb részeibe jutunk. Útközben megcsodálhatunk néhány cseppkőképződményt: Béka, Török sátor, Bojtos zászló, Csipkefüggöny, Fehér vízesés, Gyöngynyaklánc. A barlang központját képező Nagy-dóm 20 m magas. Innen ágazik ki a Magas-hasadék, ami kanyarogva vezet a hegyen át a 8 m magas cseppkőlefolyásig, a Niagara-vízesésig (2. kép). E szakasz jellegzetes képződményei: Teknősbéka  (1. kép), Földgömb, Halott fejek. Innen a Karl-Ludwig-alagúton megyünk tovább, melyből montmilch-hel vastagon borított Fehér-hasadék ágazik ki. Alján a Tó (4. kép)
vize csillog, melynek partján a Cseppkőtörpe ül. Ezután hatalmas kanyont érünk el, ami a Galamb-lyukig húzódik fel. Még egy pillantás a Farkas-szakadékba és a Rotunde-ra. Végül lépcsőkön és a tágas Herceg-csarnokon át a 25 magasan levő kijáratig haladunk.

Kyrle-labirintus

Ezt a barlangrészt nagyon szűk járatok kötik össze a Dietrich-csarnokkal, ahonnan a felfedezés is történt. Ma egy 4 m-es mesterséges táró vezet ide a felszínről. A felszínhez közeli Gyökér-táróban fagyökerek láthatók. Lefelé haladva elérjük a Paradicsom-csarnokot és tovább az Óriás-szakadékot, a barlangrész fő termét, amelyet mindenütt gazdagon díszítenek cseppkőképződmények. 15 m-rel lejjebb érjük el a Gnómok-színházának bizarr kulisszáit. Itt a falat nagy felületen borítják borsókövek. Innen a lépcsőkön vissza kell kapaszkodnunk a mesterséges bejárathoz, mert innen az összeköttetés a nagy barlanghoz rendkívül szűk.

Növények

Zöld növények fényt igényelnek, és ezért csak a barlangok bejárati szakaszaiban élnek meg az ún. árnyékflóra növényei. A sötét barlangrészekben csak gombák vannak, ha tápanyagtartalmú anyag kerül be (pl, szél által befújt lomb, víz által besodort fa). A mesterséges világítótestek közelében mégis megtelepedhetnek algák, mohák és páfrányok, melyeket lámpaflórának nevezünk. (5. kép).

Barlangvédelem

A Hermannshöhle-t látványos cseppkődísze és természettudományi jelentősége okán már 1931-ben  az akkori  barlangvédelmi törvény alapján védetté nyilvánították.  A jelenleg érvényes alsó-ausztriai barlangvédelmi törvény fokozottan védett státuszba helyezte. A belépés csak vezetéssel lehetséges, melynek során a denevérek téli nyugalma nem zavarható meg. Semmiféle változtatás nem megengedett.

A barlang helye

A Hermannshöhle távolsága
Bécstől 79 km, Graztól 123 km, Wr. Neustadttól 38 km.

 

A barlang látogatása csak vezetéssel lehetséges.

Május 1-től szeptember 30-ig és a nagyhéten naponta.

Áprilisban és októberben: szombaton, vasár- és ünnepnapokon, valamint egyeztetés alapján.

Vezetések indulása : 9:30, 11:00, 13:30, 15:00, 16:30
További vezetések igény szerint.
(Legalacsonyabb belépődíj) 15 €.